2009. július 19.
Elhagyjuk a várost. Búcsúvacsorára készülünk és San Bol-ba érkezünk, ahol nincs villany és víz, de van konyha és gitár.
Kifelé Burgosból már úgy ismerjük az utat, mint a tenyerünket, tegnap, szálláskeresés közben ugyanis vonulgattunk rajta néhányszor. A város szélénél, egy parkos résznél világcsavargónak kinéző 3 emberke jön egy kutyával és cigarettát kérnek tőlem. Aztán mikor kiderül, hogy magyarok vagyunk, elmesélik, hogy San Bol-ban van egy magyar hospitalera (szállásadó(nő) vagy hogy kéne ezt fordítani) és feltétlenül menjünk oda, nagyon kedves. Próbáljuk hívni a san bol-i telefonszámot, de senki sem válaszol…
Kiértünk a nagy civilizációból... (végre)
Grafiti
Szép kis templom. (Zárva)
Szétszóródva mentünk, ismét jó meleg volt, kietlen táj (ez a szó vajon mit jelent?, de azt hiszem illik ide). Aztán az út jobb oldalán de beljebb látok néhány fát, ami árnyékot ad, de az még hagyján, mert az odavezető kis útnál áll egy spanyol bácsi, és reklámozza, hogy ott a fáknál van egy jó hidegvízű kút, ha szomjas lennék ebben a melegben, akkor menjek csak oda. Van nála néhány Szűz Máriát ábrázoló kis medál, és nagyon nekem akar adni egyet. Először szabadkozom, de aztán hagyom, hogy felszerelje a hátizsákom pántjára, ahová mutatom.
Talán ez az a pont (=jó szándékú ember), ahol kapcsolódni tudok a valláshoz, ha már az egyházi szállások annyira ijesztenek… (Azóta is hordom a pénztárcámban a medált és mindig nagyon jó szívvel gondolok a bácsira.) Aztán meg segít a kútból vizet pumpálni. Nem nagyon értem az egészet, de úgy tűnik, hogy egyszerűen azzal tölti az idejét, hogy a zarándokokat a kúthoz invitálja, had legyen nekik jó, és medált is ajándékoz cérnára fűzve. A kútnál Ádámot is megtalálom, ő még látta Csabát is elrobogni az úton, akinek kimaradt ez.
Kút és bácsi
Még az a helyzet, hogy elég sokat motyogtam a fiúknak, hogy mégicsak egyedül kéne menni, amire Csaba általában azt válaszolta, hogy hát ja, ő is mindjárt begyorsít, Ádám meg nem mondott rá semmit. De aztán mikor már Ádám is úgy nyilatkozott, hogy jó, hogy az út elején volt egy “bátyja”, de fontos a saját tempó meg a gondolatok, akkor megérlelődött az elhatározás, hogy elválunk. És ezt egy saját (főleg Csaba által főzött) vacsorával gondoltuk megpecsételni. Ezért még Burgosban vettünk alapanyagokat egy tonhalas tésztához (mert ki tudja, vasárnap lesz-e nyitva bolt) . Aztán elosztottuk 3 felé, mindenkinek kb. 1 kg plusz jutott. Eltúloztuk kicsit a vásárlást, na.
Ez az egy kiló egyébként pont elég volt ahhoz, hogy egész nap hihetetlenül húzzon mindannyiunkat a hátizsák…
Egy kis búza. Nem a változatosság kedvéért 🙂
Elértünk oda, ahol a leírások szerint konyha is volt, meg gyaloglásnak is elég volt. Csak éppen a konyha egy mikróból állt. Következő megálló San Bol. Akkor egy kis rápihenés után elindulunk oda, amúgy szintén szétszóródva.
Jön már az a San Bol?
Váratlanul kőhalomhoz érek. Na erre nem vagyok felkészülve, most nincs mit itthagyom, már épp azt tervezem, hogy csak úgy elmegyek mellette, amikor is követ keresek és otthagyom a magányt.
Váratlan kereszt kövekkel
Aztán következik San Bol, már a lekanyarító tábla is alternatív, kézzel festett, ábrás. Egy hely a semmi közepén. Nincs villany, nincs folyóvíz, de van konyha (gázpalackkal). És Judit, a tényleg magya hospitalera.
San Bol
Egy hideg vizű kút volt a fák között egy hozzá épített medencével… Ott lehetett mosakodni, mosni. A Wc a természet lágy öle… Rajtunk kívül Szonja, a német lány, és egy nem tudom mi a neve spanyol srác volt ott Tara kutyájával. És még egy vízholyaggá vált lábú spanyol, akit először a megfelelő sajnálattal vegyes tisztelettel néztem, gondolván, elszámította magát, mert gyakorlatlan, de aztán feltámadt halottaiból, mikor arról mesélhetett, hogy melyik előző caminoján milyen sérüléseket szerzett. Majd a műsor végeztével sziszegések közepette visszatámolygott az ágyába…
San Bol - homályosan
Végül Csaba megfőzte a búcsúvacsorát. A túlméretezettnek tűnő bevásárlás pont jónak bizonyult a jelenlévők számához. Judit mindenkit megmasszírozott, én pedig elgitároztam és -énekeltem az összegyűlteknek néhány dalt…
Ehhez még csak annyit, hogy előző nap ezt mondtam Csabának: Tudod, mi hiányzik még nekem itt a Caminón? Egy gitár, amin eljátszhatnám mondjuk a Csillag vagy fecskét…
Legutóbbi hozzászólások