Folytatódik a fasor. Csaba mérlege: – 1 kulacs, + 1 pár bakancs. Aztán különös bárt találunk és még kukoricát is, ami a búzamezők után csodaszámba megy.
Reggel a vizes fűben átgázolva beálltam az udvarnak arra az oldalára, ahol a napfelkeltére lehetett számítani, de persze valami épület eltakarta a látványt, úgyhogy ez még nem az a nap, amikor napfelkeltét látok.
Az albergue konyhájában az asztalon találunk reggelinek valót (ki is volt írva mellé, hogy azt a zarándokoknak szánták és jó étvágyat!), úgyhogy valamilyen gabonapelyhet reggeliztem.
Indulunk. És Csaba kissé álmos fejjel.
És akkor folytatódik a tegnapi fasor, hosszan. Csaba észreveszi, hogy a szálláson hagyta a kulacsát, de addigra már haladtunk annyit, hogy nem megy vissza érte. Helyette viszont talál egy pár bakancsot, ami ugyan nem jó a lábára, de ki tudja, mire lesz jó alapon elteszi. Én csak vigyorgok…
Fasor - folytatás, de legalább van egy kanyar 🙂
Marketinges élmény: szembejön egy emberke és szórólapot nyom a kezembe, amelyen egy bárt reklámoznak. Kisebb káosz, hogy a bár neve La Torre, gondolom, torony, de valahogy Asterix és Obelix is oda van rajzolva, és a helyzet csak fokozódik, mikor meglátjuk magát az intézményt:
Reliegos - Bar La Torre
Kihagyhatatlan hely, le is ültünk kávézni.
Út mellett, az nem annyira jó...
Nem hiszek a szememnek: kukorica és nem búza! Wow.
Érkezés Puente Villarentébe
Szép nagy kert... Világosban meg látszik is.
Sok eszemmel akkor fényképezem le az albergue udvarát, amikor már alig látszik. Körben asztalok voltak, az egész olyan sok zarándokra berendezett volt, de valahogy alig lötyögtünk benne páran. Ott volt pl. a San Bolban megismert Szonja. Csaba tudott vele németül beszélgetni és nagy dolgok derültek ki: gyerekkorában többször nyaraltak a Balatonnál és a vasúti átjáró feliratról mindig azt hitte, hogy azt jelenti: üdülőövezet. 🙂 Vagy fordítva… 😀
Legutóbbi hozzászólások