2009. július 18.
Békés mendegélés, fakereszt és kőspirál. Majd a nagyvárosi kalandok jönnek.
Reggeli szituáció: fiúk már indulásra készen, én még kávét iszom és cigizgetek nyugodtan. Vagyishogy dehogy nyugodtan, ha várnak, akkor sietni kell, úgyhogy idegesen. A fiúk, asszem nem voltak ennyire türelmetlenek attól, hogy várnak egy kicsit, mint én ugyanettől, hogy várnak egy kicsit. Lehet, hogy együttmenést tanulni jöttem én ide többek között?!
Reggel van, még hosszúak az árnyékok...
Az úgy szokott lenni, hogy reggel együtt indulunk, beszélgetünk, aztán elhallgatunk lassacskán és szóródunk, ki előrébb megy kicsit, ki meg lemarad.
És azt még nem is mondtam, hogy köszönet az illetőknek a reggeleket beindító számokért, amiket hallgatni szoktam:
Heaven Street Seven: Mozdulj!
Kiscsillag: Van-e szándék?
Hiperkarma: Kérdőjel és Mindenki függ
Quimby: Autó egy szerpentinen
A kövek jelentése: valami, amit itt akartak hagyni.
Elérkeztünk egy fennsíkra, azon meg ehhez a kereszthez. Előző évi nagy utánaolvasásomkból emlékeztem, hogy van az úton ilyen, de mintha nagyobbnak rémlett volna (Ennél lesz is még nagyobb :-)). Szóval van, aki már otthonról hoz követ vagy kavicsot, hogy letehesse az Úton, én a közelben kerestem egy hívogató darabot, és ha jól emlékszem a magammal való elégedetlenséget raktam le (azt hiszem, nagyobb követ is választhattam volna ;-)). Utána fotózkodás következett.
A kereszt után jött ez a kövekből épült spirál, ami szép nagyra nőtt már, mi is hozzátettük a magunk köveit. Vajon mi lesz, ha elfogy a hely?
A kőspirál
És a spirál után meg megpillantjuk a távolban Burgost. Ha nem is látszik nagyon, azért higyjétek el... 🙂
Azért még messze volt az a Burgos, mentünk...
Ez a templom kicsit összeomlott.
A zarándok vágya (?) egy falon...
Aztán a burgosi bevezető útra értünk. Kereskedelmi és ipari épületek, jajj, nagyon barátságtalan volt… Végre egy sárga nyíl, mégiscsak a barátságos kis Caminon vagyunk, ha a látszat csal is…
Ez az út vezetett be Burgosba
Beértünk Burgosba.
Nagyváros. Te jó ég, hát az ilyet meg miért is találták ki? Nem látszik a táj a házak miatt, sok ember megy az utcán… Lehet, hogy egyedül elbújtam volna ijedtemben, olyan idegenül hatott ez az egész, de szerencsére ott voltak a fiúk.
Egy boltban vettünk egy kis ennivalót, aztán mentünk-mentünk, fú de nagy ez a város. Egy kereszteződésben épp tanakodtunk, hogy merre is, amikor egy spanyol bácsi megállított minket és hosszan, legalább kétszer elmagyarázta, hogy merre menjünk, illetve hogy egy lovas szobornál, ahol a lovas feltartja a kezében a kardját még menjünk tovább, és utána egy nagy kapunál jobbra. Olaszul értekeztem vele, és érdekes módon meg is értettem nagyrészt, hogy mit mond spanyolul…
Ezután nagy kálvária következett a szálláskereséssel: nyilak és GPS alapján mentünk egy Ádám könyvéből kinézett szálláshoz, egy park közepre. Nos ez teljesen megszűnt, táblája letakarva. Ismét tanakodás. Én kisebb agyvérzést kaptam, mikor rájöttem, hogy csak mentem, mint a birka a fiúk után, holott egyik szálláslistámon sincs ez már rajta… Az egyik prospektusból, amit már nem tudom, hol gyűjtöttem be, kinéztem, hogy van egy municipal szállás. Csaba GPS-e segítségével meg odataláltunk. Ehhez visszafelé kellett mennünk, és a szembejövő zarándokokat igyekeztünk tájékoztatni, hogy az a szállás nem szállás, de legtöbbjük ment tovább Burgosból, mert úgy tudták, nincs itt szabad szállás.
A megadott címen régies kapu mögött, frissen megnyitott, sokemeletes zarándokszállást találtunk, mindössze 3 ? -ért…
A burgosi katerdrális előtt barátságtalanul nézek... Nem sokat barnult a lábam, jó ez a 20-as faktorú Nivea naptej.
Átadom!Rájukfér, ők úgy mondják Compostálódnak:).Idő hiányában kicsit gyorsítottak az úton, 3 hét alatt teljesítik.
Nagyon szeretnék látni a nagy füstölőt, a botafumeiro-t!S mivel a szállásokon fürtökben lógnak a neten,és ők nem férnek oda, megkértek, hogy nézzek utána, mikor látható!És én olvastam érdekeseket!:) Képzeljétek, a zarándokok mikor beértek Compostella-ba, a székesegyházban aludtak, és mivel az úton nem mosdottak,a füstölővel fertőtlenítették őket, és azzal próbálták elfedni szagukat:)Azt tudtam meg, hogy manapság 300euró ellenében, lengetik meg, úgyhogy mese nincs a továbbiakban nem fürödhetnek és a templomban kell aludniuk, akkor talán előkerül a füstölő. És azt is olvastam róla, hogy többször súlyos baleseteket okozott és voltak akik sajnos a füstölő áldozatául estek.
Kata: drukkolok nekik. Ők is írhatnak ám, ha valami érdekeset látnak-hallanak! 🙂
Sziasztok!Azért van szent év mert Szent Jakab napja vasárnapra esik!
A kedvesem most gyalogol nagy erőkkel a barátaival Cizur Menorból indultak ma reggel tovább, fáj a szívem, én is mentem volna, de sajnos nem olyan szakasza van az életemnek. Egyébként a szakdolgozatom a Zarándok turizmusról írnám, Nagyon jó a honlap!nekik is küldök innen infókat.(Most épp a telefontöltéssel vannak megveszve…)És talán majd a dolgotaomhoz is tanulságos lesz…ha már csak virtuálisan juthatok el oda.:(
Ha esetleg vannak jó szállás címeid, vagy jó ötleteid, szívesen fogadnám.
A fiúk biciklivel mentek Lourdes-ig onnan meg a San jean port-ig vagy mi a neve Sopronból végig, úgyhogy szegények meg vannak zuttyanva.
Előre is köszönöm a segítséget.
Üdv: egy zarándok
szia chiara, örömmel olvasom a blogodat 🙂 hamarosan én is útnak indulok, így most gyűjtögetem az információkat.
meg tudnád írni kérlek, hogy pl. itt ezen a napon mi volt a címe annak a szállásnak, amit végül találtatok?
Sziasztok!
Én is drukkolok Gabynak és szerintem nem veszít semmit, ha idén nem megy…sőt. Szerintem nincs igazad Noir, hogy a katolikusoknak minden év szent év. Már tavaly is láttuk, hogy készülődnek a sokkal több zarándok fogadására, persze csak úgy spanyolosan, borzasztó ráérősen. Bővítik a szállásokat, meg szerintem, mivel ez valahol üzlet a spanyoloknak is, minden sufnit ki fognak adni. Tudod mennyi statisztikát csináltak az úton, ők is tudják, hogy ilyenkor sokkal több ember várható. Az életben ennyiszer nem kérdezték meg tőlem, mint ott, hogy hány éves vagyok, honnan jöttem. Bár ez nem zavart:)
Én mindenképpen szeretnék még egyszer végigmenni az Úton, készülök rá újból (lelkileg és anyagilag), de az idén semmiképpen. Én Gabynak egy szép májust javasolnék. Az idő már szép, még nincsenek sokan, valami van még a meghittségéből, ami ugyan az utolsó 100 km-en teljesen hiányzik. Én tök aggódós vagyok – még talulnom kell egy újabb Caminon – ezért tavaly szétaggódtam magam, hogy május a legesősebb hónap. Hát kár volt aggódni, esett ugyan, de nem volt vészes. Gyönyőrű volt a május. Főleg idősebbek voltak – mint én is, csak nem érzem magam annak:) (55)
Mondjuk nekem is fura érzés, hogy sikerült Gabyt “lebeszélni”. Mert hát pont nem ezért írok, hogy bárkit lebeszéljek. De azzal vigasztalom magam, hogy mindent a maga idejében… Egyébként az utolsó 100 km-en lesznek még élményeim a túl sok ember kategóriában.
Sziasztok! Köszi Noir a bátorítást! S örülök, hogy már időpontod is van. Nekem csak az elhatározás…hogy egyszer…de mindenképpen!
Sziasztok! Gaby, ne hagyd magad lebeszélni az Útról. Nem baj, ha még nincs hozzá bátorságod, mindig nehéz valami új dologba belefogni. Én július elején szeretnék indulni. Egyelőre az elhatározás van meg.
A katolikusoknál minden év szent év, nem hiszem, hogy a ideiben emiatt sokkal többen indulnának caminózni.
A folytatást én is kíváncsian várom, jó olvasgatni a kalandokat, ez is felkészíti az embert. 🙂
Szia Chiara! Köszi a válaszod, érdeklődéssel várom a folytatást, máris lebeszéltél az idei indulásról, – ezek szerint még nem értem meg rá, sem így, sem úgy, – úgyhogy virtuálisan járom végig az Út-at a Te nyomodban.
Szió Gaby! Örülök a látogatásodnak és igyekszem a folytatással 🙂
Idén nagyon sokan lesznek, mert szent év van, úgyhogy nem biztos, hogy bánni való, ha még csak tervezgetsz. És a megfelelő pillanatban úgyis elhatározássá érik a dolog…
Irigykedve várom a folytatást! Én is tervezem, egyenlőre mások útjai lelkesítenek, de legalább nem fáradok el:))) Üdvözlettel: Gaby