2009. július 17.
Először felhős az ég, aztán már nem. Idegeskedem az együttmenés miatt, amit lehet, hogy nem nekem találtak ki? Végül San Juan de Ortega helyett Áges-ig megyünk.
Reggel-délelőtt lóg az eső lába, legalább nincs kánikula…
Később idegeskedni kezdek, hogy mindig az van, hogy vagy pisilnem kell, vagy elcsúszkált a bal talpbetét a cipőmben és meg kell állni megigazítani, vagy szomjas vagyok és meg kell állni inni, és közben a fiúk ugye előrébb haladnak, és akkor meg úgy érzem, hogy be kell érni őket, mert hát együtt megyünk… ÁÁÁ, tudtam én, hogy nem nekem való ez… Megoldásképpen leülök hosszan, 15 percre lábat szellőztetni, ami kellő távolságot biztosít ahhoz, hogy ne akarjak gyorsítani. Eképp megnyugodva mendegélek tovább. Pár kilométer múlva látom ám, hogy Csaba és Ádám az erdőszélen sziesztáznak és várnak befelé engem. 🙂 Ezután volt még egy kis pánik, hogy vajon hány kullancsot szedtek össze ezalatt, de úgy tűnt, egyet sem.
Ádám nagyon itt akarna megszállni, nekem meg megint mehetnékem van, pláne mikor látom, hogy egy db egyházi szállás van, a templom meg még pár épület… Hogy mitől olyan ijesztő ez, azt csak Freud bácsi tudná megmondani, minden esetre egy kevés huzavona után tovább indulunk Áges-ba. Pedig a lábaim már nem örülnek az újabb gyaloglásnak, olyan fáradt vagyok, hogy csak az akarat visz, nem a lendület.
Először aludtunk, az ágyból lehetett WiFizni, úgyhogy Csaba számára mennyország… Azután felfedeztük Áges-t, nem tarott sokáig, egy csukott templomocskát és ezt az érdekes kertet találtuk, ami említésre méltó.
Az albergue teljesen all in one – a földszinten bár, internet, a pultnál bolt, a pulttól balra lévő folyosónál lévő étterem, cigarettaautomata, az emeleten az ágyak.
Vacsorára lementünk az étterembe. Itt nem volt kiírva a választék, hanem a pincér ékes spanyolsággal elmondta a választékot, ami számunkra megfejthetetlen elemeket is tartalmazott. Értetlenkedésünket látva a papír asztalterítőre hipp-hopp felvázolta a tükörtojást kolbásszal…
Legutóbbi hozzászólások