El Camino 7. nap: Torres Del Rio - Logro?o

2009. július 13.
A nap kezdőmondata: Na, már másnapos is vagyok, mi jön még? Később elszontyolodom és ebből kifolyólag nagyon megörülök a fiúknak. Logro?o-ban nem találunk szállást, de aztán mégis. Ám a közösségi életből kihúzzuk magunkat.

Hiányzó fittségünket elszántsággal pótoljuk. A másnapos induláshoz Ádám melegít a bal oldali padon, Csaba a jobboldalin. Én dokumentálok.

A pusztai rész után is ez az emberke árulta az italokat. Ezen a szakaszon üzemeltet 1-2 becsületkasszás italautomatát.

Nicsak, egy Spar Viana-ban...

Itt meg egy falba szorult zarándok - szintén Vianaban

Tájkép Viana után. Olyan sokáig tartó, síkságos kinézete volt.

Valahogy el voltam szontyolodva, talán a látványtól is, húzta a vállamat a hátizsák. Leültem egy útszéli padra lábat kenegetni és várni, hogy visszatérjen a motivációm. Ekkor megjelentek a fiúk, akik elvileg már előrébb jártak, csak benéztek egy templomba. Nagyon megvidámodtam, hogy a hüppögi hangulatomat majd áthidalja a társaság… És így is lőn.

Az út pora cipőn, zoknin, lábon...

Ádám és Csaba megy. Előttünk már látszik Logro?o.

Mesebeli házikó Logro?o előtt picivel

Logro?oban ér minket először az a csöppet sem kellemes élmény, hogy az alapértelmezett zarándokszállás betellt. Adtak ugyan egy térképet és magyaráztak is hozzá valamit, de csak félig értettük, hogy mit, és azt sem ugyanúgy :-). Minden esetre elindultunk Csaba GPS-e után, én magyaráztam, hogy szerintem a sárga nyilak mentén fogunk szállást találni. Végül egyik módszer sem vezetett sehová… Sőt Ádám útikönyvében lévő helyeket is próbáltunk, de szállásnak nyoma sem volt. Kérdeztünk egy szállodát, de ott valami irdatlan ára volt a szobának. És a “szállástaláló” spanyol lányokat is megláttam le-föl mendegélés közben, de ők innen már csak busszal hazamentek, úgyhogy kivételesen nem tudtak szállást mondani. (Meg azt nem értem pl., hogy miért nem fényképezkedtem le velük :-()

Csaba az óriás citromfagyival. Meleg van, szállás még nincs.

Erőnk és türelmünk kissé fogytán, persze meleg is volt ezerrel. Ezek után leültünk enni egy Dörner Kebab-nál.

Majd újra felcuccoltunk és elindultunk szállást keresni, már nem tudom, milyen terv alapján, de ekkor egyszercsak egy kis utcából kifordult egy nő és megkérdezte, hogy zarándokszállást keresünk-e. Majd megmutatta, hogy itt bekanyarodunk, ott a templom, mellette a szállás.

Íme szerény hajlékunk a mai napra. A párnát még akár elhozhattam volna idáig, itt ugyanis kivételesen nem volt. A magyar különítményből Ádám elterült, Csaba a kulacsával logisztikázik valamit.

A szállást valamilyen egyházi szervezet tartotta fenn, lehetett volna menni misére, imádkozni, közös vacsorát készíteni, de mindegyiket kihagytuk. Nekem azt hiszem, túl merész mindjárt nagyon közösséginek lenni másokkal, még ha caminózunk is (na jó, egyszerűen antiszociális vagyok alapvetően :-)) + minden programhoz időpont tartozott és ez meg olyan kötelességes ízű. Elmentünk boltot keresni. Ahhoz is rengeteget tévelyegtünk, átok ül Logrono-n. Azért megnéztük később a templomot…

Nos így nézett ki a szállás kívülről. Egyetlen dolog árulkodott arról, hogy itt albergue van: a kapun egy lapon ki van írva, hogy zarándokok nyomják meg az 1-es vagy 3-as gombot.

Megmókásított közlekedési tábla.