2009. július 12.
Búcsút intek a felfújható kispárnámnak, ijedezem, hogy fel kell-e menni a nagy hegyre. Majd rettentő, árnyék nélküli pusztai menet következik és ráadásnak még egy ugyanilyen, minek következtében a fiúk úgymond bevesznek a csapatba.
Az estellai szállás reggel. Nem meglepő módon, a legtöbb ágy már üres én meg még ott vagyok 🙂 Ekkor még idegesít ez a csigáskodás, amit reggel művelek, még ha jó korán kelek is, mint ma.
Nos, itt váltunk el a felfújható kispárnámmal. Eddig ugyanis mindenhol volt párna és lepedő.
Még égnek az éjszakai fények... Mondjuk a Caminon egy órával később kel a nap, 7 körül.
Ismét útjelző sárga nyilat fényképezek.
Gy. k. több fára + a fémoszlopra is felpingálták, hogy át kell menni a túloldalra
Ez gyanús. Most arra ott fel kell menni?!
Julian, az angol és Tabo, a kóreai srác
Julian és én. Tőle annyit tudok meg, hogy nem kell a hegy tetejéig elmenni, csak valahol lejjebb fogunk kanyarogni rajta.
Valakik az úton...
Nehéz lenne megmagyarázni, hogy ezt miért fényképeztem le. Úgy rémlik, élőben szép volt.
Na ez már a kút és árnyék nélküli rész, ami nagyon sokáig fog tartani.
Hát ez csudálatosan szép, de továbbra sincs jele víznek vagy árnyéknak.
ÁÁÁ, beértem Los Arcosba.
Los Arcosnak mindjárt az elején volt egy nyitott ház, üdítőautomatákkal. Ott ültem egy keveset és hideg vizet ittam végre.
Azután átvágtam az eléggé kihalt településen. A vége felé jött a főtér meg a zarándokok is, meg a magyar fiúk is, nem fogjátok kitalálni… egy padon. Mivel még csak 2 óra körül járt az idő, az olaszoktól kapott papíromban meg az volt, hogy Estellától Torres Del Río-ig tart a napi út, ígyhát belekúszott a fejembe, hogy odáig kéne menni. Ádám elég durcás volt, de Csabát meg lehetett győzni, hogy nincs is jobb móka, mint még 7-8 km-t menni a rekkenő kánikulában.
És fáktól szegélyezett úton elindulunk Los Arcosból a pokol bugyraiba...
de jó, h láttam rólad is képet – eddig abban sem voltam biztos, h lány vagy. Valszeg nem figyeltem a szöveget. Szép tájak – igen!