El Camino – úti beszámoló

Gyere a Facebookra is!

Partnerek

Bognár Stúdió - SEO

RSS követés

El Camino 4. nap: Cizur Menor - Puente La Reina

2009. július 10.
Elkezdődik a hány dekányi bicskát és/vagy fogkrémet tegyek ki a hátizsákból, amely húzza a vállam problematika. Magam is meglepődöm rajta, mennyire elbűvölt a táj, valamint nehezen találom meg a szállást és még káromkodom is.

Ezeket hagytam itt majdnem... A párna és az angol szótár visszamászott a táskámba, de egy kis Dove krém ottmaradt.

Ezeket hagytam itt majdnem... A párna és az angol szótár visszamászott a táskámba, de egy kis Dove krém ottmaradt.

Ebből is látszik, hogy fontossá vált, hogy mennyire húz a hátizsákom. Előző nap már kiöntöttem a fogkrém és a naptej felét. (A fogkrémet később megszívtam, újat kellett venni.)

Sajnálatosan homályos kép arról, hogy mit láttam, amikor elindultam reggel. Pedig nagyon tetszett és lelkesített is a látvány.

Sajnálatosan homályos kép arról, hogy mit láttam, amikor elindultam reggel. Pedig nagyon tetszett és lelkesített is a látvány.

A Megbocsájtás magaslat, vagy hogy is kell mondani és a zarándok emlékmű.

A Megbocsájtás magaslat, vagy hogy is kell mondani és a zarándok emlékmű.

200907101519

Basszus, hogy itt ilyen látványok tárulnak a szemem elé folyton… 🙂 Nem tartom magam nagy természetszeretőnek, mert nem is nagyon szoktam járni a természetben. De ettől készen vagyok.

Még ennyi.

Még ennyi. Vagy már csak ennyi. Minden esetre szeretem, amikor ilyen kilométerjelző táblák vannak.

Élőben meredekebb volt, esküszöm. Később kiderült, hogy a srác, aki előttem mendegélt, a Cs volt.

Élőben meredekebb volt, esküszöm. Később kiderült, hogy a srác, aki előttem mendegélt, a Cs volt.

Ugyanis egyszercsak megint ott ültek a Zubiriben megismert magyar fiúk egy parkos résznél, és akkor derült ez ki. Hamarosan találkozunk – búcsúzom el. De mi begyorsítunk ám – mondták ők. Jó, akkor majd valamikor… 🙂 Most már nagyon gyanúsak, hogy nem szeretik, ha “behozom” őket, pedig én csak épp ott vagyok véletlenül…

Érdekes szobor.

Érdekes szobor.

És amennyire érdekes volt, legalább annyira alig látszik 🙂

Szállás Puente de la Reinában.

Szállás Puente de la Reinában....

amit igen nehezen találtam meg. A város elején volt egy nagy szállodakinézetű, amihez zarándokszállás is ki volt írva, de ott nem akartam megállni. (Később kiderült, hogy nagyon szép és kényelmes és ultramodern volt, jó kajával, ott szálltak meg a fiúk ugyanis.) Na a városban beljebb megtalálom az egyházi szállást, bemegyek megkérdezni, hogy hol van az, amit a listám alapján keresek. Aszongya Isten őszülő szakállú, sármos szolgája, hogy nem tudja. Nem tudoood??? Hogy hol a konkurencia??? Válogatott anyázásokat mormogva félhangosan – persze csak hallótávolságon kívül – megyek tovább.
Egy hídnál – később kiderült, hogy a város nevét adó híres hídnál – már totál elbizonytalandodom. Hogy ez itt már a város vége lesz. Elindulok visszafelé, egy utcácskában bárt látok, ott meg zarándokokat. Az amerikai Julian megkérdezi nekem odabent spanyolul, hogy merre az arra, sőt kiderül, hogy ő is oda tart meg a koreai barátja, Tabo is. És még feltűnik az utcán Cecil, a párizsi lány, akit Julian-ék nagyon lelkesen üdvözölnek.

Utca Puente de la Reinában.

Utca Puente de la Reinában.

Ezen kellett még felkaptatni a szálláshoz. A kép megintcsak nem érzékelteti jól a helyzetet :-) És az árnyékom.

Ezen kellett még felkaptatni a szálláshoz. A kép megintcsak nem érzékelteti jól a helyzetet 🙂 És az árnyékom.

A világrend itt teljesen felborul, ugyanis meleg is van és nagy szél is,  úgyhogy délután megszáradnak a kimosott ruhák.

Hozzászólás...

 

 

 

A következő HTML tag-ek használata engedélyezett: (kattints)

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

*