2009. 08. 03.
Csak a szokásos: betelt albergue, továbbmenés. És gonosz tehenek, akik összepiszkítják az utat San Xulian-ban.
Reggeli kávé Portomarínban
Alighogy elindultunk kávézhatnékom támadt. Csaba nem nagyon örült, de megláttam a varázsszót a bár ajtaján… Nézd, van WiFi! Na jó…
A nap többi részéről semmi érdekes nem jut az eszembe, megörökítettem még az alant látható cserkész-szobrot:
Palas del Reiben szerettünk volna megállni. Még a város előtt volt egy több épületből álló albergue-komplexum. Azt hiszem, completo táblát is láttunk valahol, meg tovább is akartunk menni, de a városban lévő municipal asztalán megint csak egy kinyomtatott papír volt, hogy “completo”. Mentünk erre-arra, kérdezősködtünk albergue-ről, de úgy tűnt már minden szállás és panzió betelt.
No akkor menjünk tovább előrefelé.
San Xulian egy kis falu, se bolt, se kocsma se semmi, csak egyetlen albergue. Itt is csak azért lett helyünk, mert valakik lemondták a foglalást. A szobánk az éttermes épülettel szemben volt. Először lent egy elfüggönyzött kis részben mutatott nekünk két ágyat, de ott a fagyhalál kerülgetett minket, úgyhogy felköltöztünk a 3 ágyas részbe.
Hajlékunk
Aztán még jöttek a tehenek.
A hospitalero bácsi teljesen kiborult, hogy és akkor ideszarnak a tehenek, ő meg takaríthatja el, mert különben jön az ÁNTSZ (vagyis a megfelelő spanyol szerv) és jól megbünteti. Hát nehéz lehet így élni, hogy minden nap többször feltossza magát azon, amin úgyse lehet változtatni, egy ilyen picuri falu többi lakója nyilván a tehenekből él, nincs szervizút, úgyhogy… ez van.
Nekünk meg már nagyon közeledik Santiago de Compostela, miközben nosztalgiával gondolunk az út elejére, itt már olyan zaklatott, “sprinteljünk a szállásért” hangulat van. Meg, ha leelőz valaki útközben, első gondolat: na biztos, ő foglalja majd el az utolsó helyet az albergue-ben… Áhh…
Update: Erről már csak az jutott eszembe, hogy nehéz lehet így zarándokolni, hogy az ember minden nap többször feltossza magát azon, amin úgyse lehet változtatni, egy ilyen zarándokút végén nyilván sokkal többen mennek, mert oklevelet szeretnének, nincs szervizút, úgyhogy… ez van. 😉 Bárcsak akkor lettem volna ilyen okos…
Drága Chiara!
Legalább annyit árulj el, hogy célba értél?
Kedves Chiara!
Nagyon jó volt olvasni a blogot, itt kaptam kedvet ahhoz, hogy én is végigmenjek az úton. 2 év múlva teszem le a diplomámat, utána rögtön neki is vágok.
Érdekelne, hogy lesz-e befejezés, nagyon érdekelnének az utolsó napok, hogy hogyan élted meg 🙂
Szia robi! Nem tudom, hogy jó ok-e, hogy egyszerűen nem akar kialakulni a vége, de még nem adtam fel a reményt. Örülök, hogy tetszett az eddigi része az útnak, annak meg pláne, hogy Te magad is nekivágsz! Nagyon jó utat, buen Camino! Remélem, majd visszajössz és élménybeszámolsz.
kedves chiara, élvezettel olvastam beszámolódat, kíváncsian vártam a végét 4 évig…mindhiába. sajnálom, hogy nem fejezted be, de biztos jó okod volt rá. nem kifejezetten az írásod miatt, de az idén én is elindulok, hátha van még mit tanulnom az életben. 🙂 sok boldogságot (lehet, h már nem is tartod karban az oldalt?)
Kedves Lena, köszönöm, ahogyan ismerem magamat, biztosan én is meg fogok fertőződni, egyelőre még első utamra indulok, de addig már csak 51 nap van hátra 🙂 Nekem szerencsére 35 nap áll rendelkezésemre majd, talán még Muxiába is elsétálok majd, így aztán Santiago “csak” egy fontos megálló lesz az utamon, nem a végállomás. Mivel csúcsidőben megyek, talán az utolsó szakasz felüdülés is lesz majd az utolsó 100 kilométer zarándoktömege után… Ezúttal te is el tudsz majd gyalogolni a Világ Végére?
Köszönöm a klubra vonatkozó tippet, a legutóbbi alkalommal magam is találkoztam Petrusszal, a klub motorjával, kaptam is tőle néhány igen hasznos tanácsot!
Ami pedig a blogot illeti, azt csak be kéne fejezni, ugye? 🙂
Szia Pedro!
Engedd meg, hogy néhány kérdésre én is válaszoljak. 🙂 Tavaly jártam meg az Utat Saint Jean-tól Santiagoig gyalog, 26 nap alatt. Sajnos már nem volt időm Finisterrába is elmenni, így oda busszal mentem.
De nincs vége az Útnak Santiagoban, valahogy amikor megérkezel nem érzed azt, hogy megérkeztél, és nincs tovább. 🙂
Én már a séta 2. hetében elhatároztam, hogy vissza kell mennem, mert egyszerűen szerelmes voltam a Caminoba, mindenbe, ami a Camino-n volt. 🙂 És immáron 108nap és indulhatok ismét. 🙂
Azt mondják, ha vissza kell menned, az nem azért van, mert céltalanná válsz Santiagoban. 🙂 Azért kell vissza menned, mert visszahív az Út…:) Nem tanultál meg valamit, nem vettél észre valamit, vagy nem találkoztál valakivel, akivel kellett volna. 🙂 Vagy csak egész egyszerűen éget a honvágy, és nehezen birkózol meg a mindennapok és a mindennapi emberek ürességével. Olyan ez, mint a drog. 🙂
Havonta egyszer szombatonként Budapesten összegyűlik a Camino Klub, ahol már tapasztalt, és még kíváncsi Camino-sokkal lehet találkozni, élményeket és eszmét cserélni, ajánlom mindenkinek szeretettel. 🙂
Ez olyan mértékű “gonoszság”, mint ami a kislányomnál esti mesénél annak idején egyszer kipróbáltam: a Piroska és a farkas című mesét ott fejeztem be, hogy a farkas hammm, bekapta Piroskát is, és elégedetten feküdt vissza az ágyba, és hamarosan hangos horkolása verte fel az erdő csendjét. Még ma is alszik, ha meg nem halt… 🙂 Engem főként az érdekelne, eljutottál-e Finisterrébe, és nem ártana némi konklúzió is, mire számítsunk, ha mi is beérünk a végén. Sokaktól hallottam, hogy ekkor egyfajta üresség és a hirtelen céltalanná válás érzése szállta meg őket, ezért is vannak szép számmal olyanok, akik már ott elhatározzák, hogy hamarosan megismétlik az egész utat…
Kedves Chiara!
Mindenekelőtt nagyon köszönöm azt az élményt amit adtál a leírásoddal. Hosszú órákon át olvastam, csodálatos.
Bennem most fogalmazódott meg végérvényesen hogy menni kell. Remélem hamarosan lehet olvasni a beszámolód végét is!
Üdvözlettel: Tamás
Vajon miért nincs befejezés, így két év elmúltával sem…? Ez a második útleírás, amit a camino-ról olvasok a neten, az előzőnél csak összecsapták a végét, a képekhez már nem volt leírás… itt meg nincs is befejezés? De miért? Olyan jó volt olvasni!!! Úgy szeretném VÉGIG olvasni! Azért remélem eljutott Compostellába… De tényleg, elfogyott a végére a kedv? a kitartás? az idő? és hol marad a Happy End?
Ui:Nagyon bátor vagy, hogy egyedül el mertél indulni, bámulatos, csodálatos, én soha nem merném megtenni!
Szia Chiara!
Jó volt olvasni az írásaidat, az állandó szereplők nagyon a szívemhez nőttek!
Sajnálom, hogy az utolsó két nap már nem szerepel a naplóban, de remélem hamarosan belekerül az is!
Én szeptemberben indulok,egyedül, és rengeteg gondolatodban (főleg az elejéről) felismertem a saját gondolataim, félelmeim. Végül azt remélem, hogy én is megkapom a magam csomagját az úton az otthagyottakért cserélbe. 🙂
Remélem, Csabával megmaradt a kapcsolat, hiszen az Úttól kaptátok egymást. 🙂
szia,
épp most értem én is a végére a beszámolónak és a tömeghez csatlakozva KÖVETELEM 🙂 a történet befejezését!!!! 🙂
s
Nagyon köszönöm az élményt…élvezets volt olvsni az írásodat.
Nagyon csábít az Út…két éve már szemezgettem vele, de vagy nem voltam elhivatott vagy akkor is a társ hiányzott…talán az idén….
Várom az utad utolsó beszámolóit is!!!
Kiváncsivá tettél!!! Köszönöm!
Én is várom a folytatást, valóban lebilincselő volt a leírás. Tegnap éjfélig olvastam, ma már alig vártam a végét, de nincs sehol Én is tervezem a menést, de sajnos nem tudok egy hónapra elmenni a munkahelyemről, ezért az utolsó 100 km-re gondoltam, de a leírásod alapján elég kiábrándító lehet már az a szakasz. Mindenesetre várom a végét, és hogy mi a helyzet Csabával? Igazán szimpatikus útitársat fogtál ki 🙂 nem alakult ki valami érzelmi szál? ;-))
Üdv: Szilvi
Szia Eszter!
Köszi, jól esett, amit írtál. 🙂 Kérdezz bátran, ha írsz a kapcsolat menüpontban, e-mailben válaszolok vagy itt az oldalon hozzászólásban…
Kedves Chiara!
Az a helyzet,hogy én a második napja olvasom folyamtosan…..(ugyanis a fiam birtokolja a gépet). Már alig vártam hogy hazaérjek a munkából és olvashassam a beszámolódat. Tiszta szívemből köszönöm, azért is mert annak, hogy belátható időn belül elinduljak (2012 június) a Te fantasztikus, élvezetes naplód az oka. 🙂
Igaz, hogy elég távol van, de szeretném majd a tanácsodat kikérni több kérdésben is.
köszönettel: eszter
Csatlakozom. Kiváncsian várom a folytatást.Köszönettel Katalin
Kedves Ferenc!
Khm, igen, a hiba nem a keresésben volt, hanem abban, hogy még nem írtam meg a végét, pedig Santiago konkrétan 2 nap távolság innen… És hát megérkeztem annak idején, csak írásban ilyen nehézkes. Igyekszem és örülök, hogy tetszettek az eddigiek. 😀
Kedves Szerző!
Figyelmesen,nagy élvezettel olvastam utinaplódat, és keresem a végét!?
A megérkezésed nem találom!
Köszönettel: Szloszár Ferenc