2009. 08. 03.
Csak a szokásos: betelt albergue, továbbmenés. És gonosz tehenek, akik összepiszkítják az utat San Xulian-ban.
Reggeli kávé Portomarínban
Alighogy elindultunk kávézhatnékom támadt. Csaba nem nagyon örült, de megláttam a varázsszót a bár ajtaján… Nézd, van WiFi! Na jó…
A nap többi részéről semmi érdekes nem jut az eszembe, megörökítettem még az alant látható cserkész-szobrot:
Palas del Reiben szerettünk volna megállni. Még a város előtt volt egy több épületből álló albergue-komplexum. Azt hiszem, completo táblát is láttunk valahol, meg tovább is akartunk menni, de a városban lévő municipal asztalán megint csak egy kinyomtatott papír volt, hogy “completo”. Mentünk erre-arra, kérdezősködtünk albergue-ről, de úgy tűnt már minden szállás és panzió betelt.
No akkor menjünk tovább előrefelé.
San Xulian egy kis falu, se bolt, se kocsma se semmi, csak egyetlen albergue. Itt is csak azért lett helyünk, mert valakik lemondták a foglalást. A szobánk az éttermes épülettel szemben volt. Először lent egy elfüggönyzött kis részben mutatott nekünk két ágyat, de ott a fagyhalál kerülgetett minket, úgyhogy felköltöztünk a 3 ágyas részbe.
Hajlékunk
Aztán még jöttek a tehenek.
A hospitalero bácsi teljesen kiborult, hogy és akkor ideszarnak a tehenek, ő meg takaríthatja el, mert különben jön az ÁNTSZ (vagyis a megfelelő spanyol szerv) és jól megbünteti. Hát nehéz lehet így élni, hogy minden nap többször feltossza magát azon, amin úgyse lehet változtatni, egy ilyen picuri falu többi lakója nyilván a tehenekből él, nincs szervizút, úgyhogy… ez van.
Nekünk meg már nagyon közeledik Santiago de Compostela, miközben nosztalgiával gondolunk az út elejére, itt már olyan zaklatott, “sprinteljünk a szállásért” hangulat van. Meg, ha leelőz valaki útközben, első gondolat: na biztos, ő foglalja majd el az utolsó helyet az albergue-ben… Áhh…
Update: Erről már csak az jutott eszembe, hogy nehéz lehet így zarándokolni, hogy az ember minden nap többször feltossza magát azon, amin úgyse lehet változtatni, egy ilyen zarándokút végén nyilván sokkal többen mennek, mert oklevelet szeretnének, nincs szervizút, úgyhogy… ez van. 
Bárcsak akkor lettem volna ilyen okos…
Vajon miért nincs befejezés, így két év elmúltával sem…? Ez a második útleírás, amit a camino-ról olvasok a neten, az előzőnél csak összecsapták a végét, a képekhez már nem volt leírás… itt meg nincs is befejezés? De miért? Olyan jó volt olvasni!!! Úgy szeretném VÉGIG olvasni! Azért remélem eljutott Compostellába… De tényleg, elfogyott a végére a kedv? a kitartás? az idő? és hol marad a Happy End?
Ui:Nagyon bátor vagy, hogy egyedül el mertél indulni, bámulatos, csodálatos, én soha nem merném megtenni!
Szia Chiara!
Jó volt olvasni az írásaidat, az állandó szereplők nagyon a szívemhez nőttek!
Sajnálom, hogy az utolsó két nap már nem szerepel a naplóban, de remélem hamarosan belekerül az is!
Én szeptemberben indulok,egyedül, és rengeteg gondolatodban (főleg az elejéről) felismertem a saját gondolataim, félelmeim. Végül azt remélem, hogy én is megkapom a magam csomagját az úton az otthagyottakért cserélbe.
Remélem, Csabával megmaradt a kapcsolat, hiszen az Úttól kaptátok egymást.
szia,
a történet befejezését!!!! 
épp most értem én is a végére a beszámolónak és a tömeghez csatlakozva KÖVETELEM
s
Nagyon köszönöm az élményt…élvezets volt olvsni az írásodat.
Nagyon csábít az Út…két éve már szemezgettem vele, de vagy nem voltam elhivatott vagy akkor is a társ hiányzott…talán az idén….
Várom az utad utolsó beszámolóit is!!!
Kiváncsivá tettél!!! Köszönöm!
Én is várom a folytatást, valóban lebilincselő volt a leírás. Tegnap éjfélig olvastam, ma már alig vártam a végét, de nincs sehol Én is tervezem a menést, de sajnos nem tudok egy hónapra elmenni a munkahelyemről, ezért az utolsó 100 km-re gondoltam, de a leírásod alapján elég kiábrándító lehet már az a szakasz. Mindenesetre várom a végét, és hogy mi a helyzet Csabával? Igazán szimpatikus útitársat fogtál ki
nem alakult ki valami érzelmi szál? 
)
Üdv: Szilvi
Szia Eszter!
Kérdezz bátran, ha írsz a kapcsolat menüpontban, e-mailben válaszolok vagy itt az oldalon hozzászólásban…
Köszi, jól esett, amit írtál.
Kedves Chiara!
Az a helyzet,hogy én a második napja olvasom folyamtosan…..(ugyanis a fiam birtokolja a gépet). Már alig vártam hogy hazaérjek a munkából és olvashassam a beszámolódat. Tiszta szívemből köszönöm, azért is mert annak, hogy belátható időn belül elinduljak (2012 június) a Te fantasztikus, élvezetes naplód az oka.
Igaz, hogy elég távol van, de szeretném majd a tanácsodat kikérni több kérdésben is.
köszönettel: eszter
Csatlakozom. Kiváncsian várom a folytatást.Köszönettel Katalin
Kedves Ferenc!
Khm, igen, a hiba nem a keresésben volt, hanem abban, hogy még nem írtam meg a végét, pedig Santiago konkrétan 2 nap távolság innen… És hát megérkeztem annak idején, csak írásban ilyen nehézkes. Igyekszem és örülök, hogy tetszettek az eddigiek.
Kedves Szerző!
Figyelmesen,nagy élvezettel olvastam utinaplódat, és keresem a végét!?
A megérkezésed nem találom!
Köszönettel: Szloszár Ferenc