El Camino – úti beszámoló

Gyere a Facebookra is!

Partnerek

Bognár Stúdió - SEO

RSS követés

El Camino 26. nap: Triacastela - Barbadelo

2009. 08. 01.
Még a tapasztalt vándorokkal is megeshet, hogy a csillagos ég alatt alszanak, akarom mondani, forgolódnak. És most már biztos, hogy haza kell menni: megvettem a repülőjegyet.

Még sötét van, amikor elindulok kifelé az automatából kávét venni és cigizni. És még az eső is elered közben.
Párás az idő és bár nem túl nagyok az emelkedők, valahogy alig kapok levegőt, logisztikázni kell a poncsóval, fenének sincs kedve így menni… Az egész tök sejtelmes, hirtelen bukkannak elő a ködből a zarándokok nagy köpenyekben. Ez legalább érdekes.

ködös-párás

Nyomi egy idő... párás-vizes...

Ezen a részen mindenki teheneket tarthat, amit szagról és az úton található trágya-aknákból lehet kikövetkeztetni. Aztán lassan kitisztul az idő, elvonulnak a felhők, leülünk egy falu bárjában tízóraizni. Arra fut (de szinte szó szerint) Péter barátnője, hogy nem láttuk-e a fiúkat és iszkol is tovább. De rossz lehet így egymás után loholni.
Erről eszembe jut, hogy Csabával már nagyon gyakorlottan megyünk együtt és külön-külön. Meg az is kiegyenlített, hogy hol én mentem kicsit többet, mint a ráérő időm miatt indokolt, hol ő gondolta úgy, hogy mégis ráér még begyorsítani, és akár meg is állhatunk ott, ahol szeretnék… :-)

Nem sokkal dél után Sarria-ba érünk.

kukoricatábla Sarriaban

Nicsak, egy kukoricatábla a lakóházak között!

Bevesszük magunkat egy nettel és nyomtatóval ellátott helyre, pont van még időnk a 13.30-as ebédszünetig. Szóval minden adott, hogy a hazafelé repjegyet megvegyem. Elvileg augusztus 12-re nagyon haza kell érnem, mert vezetőválasztás lesz a munkahelyemen, ehhez választottam az indulás időpontját is… És akkor látom ám, hogy 11-én baromira nincs is repülőjárat hazafelé. Ezt az Út előtt is észrevehettem volna, de valahogy nem sikerült :-D . Előbbi napokra evidens, hogy nem veszek jegyet, mert nem akarom, hogy szorítson az idő (mondjuk utólag kiderült, hogy nem szorított volna), így hát “kénytelen-kelletlen” le kellett róla mondanom, hogy az első otthoni napomon egy helyben ülve beszédeket hallgassak meg ehhez hasonlók. ;-)

Mire kitessékelnek a boltból, pont levonul egy jó kis zápor. Felmegyünk egy jó meredek utcán, aztán le ugyanazon, mert eszembe jut, hogy pénzt is kéne kivenni automatából. Aztán megint fel.

utca Sarria-ban

Fel-le.

Ez már tényleg az utolsó olyan nagyobb város, ahonnan el lehet indulni az okleveles 100 km-re, úgyhogy szörnyülködve hallgatjuk a cserkészcsapatok éneklését egy-egy étteremből…

Megyünk tovább Barbadelo-ba. Útközben van a 100 km-es pecsételős hely, ami egy étel-ital automata-komlexum, amiből zene is szól. És egy önkiszolgálós pecsét.

Barbadelo, albergue

A barbadeloi albergue.

Helyes kis albergue, benne egy szigorú néni, véletlenül se mosolyogna. A gallíciai módi szerint 3 Euró az ára, cserébe kapunk lepecsételt jegyet és eldobható lepedőt meg párnahuzatot (olyan kórházi műanyagból). A konyhában itt sincs semmi felszerelés csak nagy, üres szekrények.

Zuhany után elalszunk, úgyhogy elég későn indulunk vacsorázni, feljebb egy magán albergue-nek van étterme zarándokmenüvel, kedves kiszolgálás csak kicsit lassú… Mire visszaérünk elmúlt 10 óra kb. 15 perccel. És a szigorú néni nem viccelt: ajtó már zárva, néni sehol.

Na most akkor mi legyen? Kopogunk, felkiabálunk, de senki nem reagál. Az albergue-től jobbra van egy büfé-lakókocsi, megkérdezem, hogy van-e ötletük, hol a hospitalera vagy kulcs vagy valami? Csak annyit tudnak mondani, hogy 11-kor jön a guardía (valami őr), ő majd biztos beenged minket. A fenti magán-albergeben meg nincs már hely.

Hát jó, akkor várjuk a guardía-t. Kb. akkora sikerrel, mintha Godot-t vártuk volna. Fél 12 körül már sejtettük, hogy ez nem a mi éjszakánk lesz. Jó hideg lett addigra, még szerencse, hogy pulcsiban voltunk. Kisvártatva érkezik egy olasz fiatal pár, Sarriaból (innen 5km se)  indultak nagy elszántan, hogy éjszaka mennek, de 1-2 kóbor kutyával való találkozás után inkább szállást keresnek. Végül nekünk adják az egyik hálózsákjukat, ők meg bevackolnak a másikba és már alszanak is.

Hát mi pár mérettel nagyobbak voltunk mindkettejüknél minden irányban, úgyhogy burleszkjelenetek következtek, amelyekben megpróbáltunk egy hálózsákban lapjával elférni a keményaljú teraszon. Fészkelődés. Forduljunk? Ja. Na, akkor 1..2..3.. Basszus nagyon fáj már a csípőcsontom… Fordulás, szenvedés… Basszus.
Aztán fél-fél órára elmentünk felváltva sétálni, addig tudott aludni a másik :-) . Már akkor is tudtuk, hogy utólag nagyon vicces lesz szóba hozni ezt az éjszakát, de még nem voltunk teljesen humorérzékünknél.

Hajnali 5-kor megérkezett az őr. És mivel nálunk volt a szállásjegyünk, beengedett. Áhh, ááágy! Mi voltunk az utolsók, akiket a motyogós, szigorú néni kitessékelt. A lakókocsi-büfénél megittunk pár adag kávét, hogy neki tudjunk indulni a napnak. :-)

szálláshely - Barbadelo

A hűlt helyünk...

Amúgy csak jobban kellett volna kiabálni-dörömbölni még amikor közel voltunk az este 10-hez, mert persze belülről ki lehetett nyitni az ajtót.

Hozzászólás...

 

 

 

A következő HTML tag-ek használata engedélyezett: (kattints)

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

2 hozzászólás: El Camino 26. nap: Triacastela – Barbadelo

  • chiara

    Attila: köszi :-) ) Rajta vagyok, szeretnék már végre a beszámolóban is megérkezni. Így egy év után… :-) )

  • G.Attila

    Nagyon csípem az írásodat.Most abba ne hagyd!Légysziiiii…..,had olvashassam tovább.Na gyerünk.írjál!!!!!!!!!!!!!