El Camino – úti beszámoló

Gyere a Facebookra is!

Partnerek

Bognár Stúdió - SEO

RSS követés

El Camino 23. nap: Molinaseca - Villafranca Del Bierzo

2009. július 29.
Szürreális egy nap: vagy 30 poloskacsípéssel indul, aztán egy plázában folytatódik. Ezután eltévedünk, pedig a nyilakat követjük, a napkalapom majdnem odavész, de nem hagyom. Este meg a Hotel Ritz-ben szállunk meg.

Indulás Molinaseca-ból

Reggeli vidám beállás az albergue előtt. A pulóverem és a zoknim alatt bújik meg a sok-sok poloskacsípés, amit éjjel szereztem, de biztos azért vagyok ilyen vidám, mert akkor még szúnyogcsípésnek gondoltam 🙂

Nemsokára Ponferrada-ba érkeztünk, ami egy nagyobb város, pózoltunk a vár előtt, amiről sokkal később egy TV-műsorból megtudtam, hogy a templomos lovagok híres vára volt. Azután vettem cigarettát, a következő projekt pedig az volt, hogy szerezzünk Csabának új túrazoknit, mert az eredetiekből néhányat lyukasra koptatott.

ponferradai vár

ponferradai vár

Modern korunk technológiai vívmánya, a GPS megmutatta, hogy merre van egy nagy bevásárlóközpont…

El Rosal bevásárlóközpont

El Rosal bevásárlóközpont, Ponferrada - városi hívságok

Nem mintha nem jártam volna sok plázában, de így a Camino közepén nagyon furcsa élmény, gondoltam, le is fényképezem belülről. Egy biztonsági őr meg azt gondolta, hogy gyorsan odajön és figyelmeztet, hogy nem szabad itt fényképezgetni. Jajj, mi ez már, ebben a remek civilizációban ezt sem szabad, azt sem szabad, minden veszélyes? Legszívesebben mondtam volna neki, hogy nem ám az atombomba legmegfelelőbb elhelyezése miatt örökítem meg az objektumot, hanem most jövök a hegyek meg a poros utak közül és így új szemmel éppen rácsodálkoztam a hatalmas bevásárlóközpont intézményére… de mindegy, a kép meg az élmény már megvolt :-).

El Rosal - belülről

El Rosal - belülről

Túrazoknis boltot is találtunk, ahol meg azon örömködtem, hogy eszembe jutott, amikor még otthon készülődtem az Útra és ilyen sportboltokban keresgéltem a túrafelszerelést és izgultam, hogy mi lesz…

Jó sok idő elment ezzel a kitérővel, mert még élelmiszerboltban is voltunk, aztán egy padon megebédeltünk. Újra rácsatlakoztunk a nyilas útra, de addigra már jó meleg volt, úgyhogy nemsokára (Fuentes Nuevasban) leültünk egy bárnál pihenni, onnan fényképeztem az alábbi templomocskát. (Vagy kápolna? nem értek az ilyen szakkifejezésekhez.)

Csendélet - templommam, motorral, biciklivel

Csendélet - templommam, motorral, biciklivel

Kapu

Kapu speciális, spanyol ízléssel díszítve 🙂

A képek tanúsága szerint a báros pihenőhöz képest másfél óra múlva csak 2 km-rel voltunk előrébb 🙂 Ekkor pedig egy ilyen ital- és ételautomata komplexumhoz jutottunk, ingyen internettel. Mondanom sem kell, itt is megálltunk, kávéztunk, az internet működésre bírásával kűzdöttünk, ültünk…

Automata-rendszer internettel

Automata-rendszer internettel (Camponaraya)

Itt még az történt, hogy mentünk tovább a főutcán, és akkor egyszercsak Csaba kiszúrta egy elágazásnál, hogy nicsak, ott jobbra sárga nyíl van, pedig nem is jelezte semmi, hogy le kéne kanyarodni. Nagyon örült, hogy észrevette, főleg mert tudta, hogy mennyire szeretek a nyilakkal jelzett úton menni…

Gyanús volt, hogy sehol egy zarándok, meg olyan nevű település jött, aminek nem kellett volna. És akkor egy információs táblánál rá kellett jönnünk, hogy egy friss alternatív útvonalon vagyunk, ami valamilyen Monasterio útbaejtése miatt lett. A baj csak az volt, hogy minket nem nagyon érdekelt a monostor, viszont már így is sokat kacskaringóztunk meg pihentünk…

A nem tudom milyen Monasterio

A nem tudom milyen Monasterio, ami miatt tudtunkonk kívül letértünk a helyes útról.

Bosszúból meg sem néztük a monostort. 🙂 Aztán hosszan nem tudtuk, hogy merre menjünk, mert a nyilak elvesztek, Csaba szerint egy autópálya mentén mehettünk volna a legkisebb kitérővel Villafranca-ba, de ezt leszavaztam és akkor egy nem nyilas úton elmentünk Cacabelos-ba, hogy az eredeti úton legyünk. Itt olyan volt az albergue, mint egy kabinsor a strandon…

Tábla Csabával

Tábla Csabával

Basszus, hogy mindig belelóg a képbe – gondoltam, és csináltam egy Csabátlan verziót is. 🙂

Tábla Csaba nélkül

Tábla Csaba nélkül

Innen még 7-8 km volt Villafranca. További furcsaságok következtek: egy elágazásnál az országútra volt sárgával írva és nyilazva, hogy gyalogosok jobbra, biciklisek tovább egyenesen menjenek. Nekem már annyira elegem lett a kacskaringókból, hogy én is azon a véleményen voltam, hogy menjünk egyenesen az országút szélén, biciklisnek álcázva magunkat. Aztán egyszercsak észrevettem, hogy a napkalapom kicsúszott az övtáskám alól. Azt is tudtam, hogy nem olyan régen még megvolt, meg, hogy meg akarom találni, úgyhogy elindultam visszafelé. Ennyit a kacskaringókerülésről… És meg is találtam szegény kalapot, egy kút mellett árválkodott. És az egész csak kb. 1,5 km pluszba került. 🙂

Ezután már vidáman mendegéltem az út szélén, csak azon izgultam, hogy biztos nem jött-e el még az a kanyar, amit a térképemen láttam, és ahol le kell térni az útról. Kicsit később már fáradtan és türelmetlenül mentem, hogy hol van már az a Villafranca!!! Már majdnem este 8 volt, mikor végre megpillantottam ezt a táblát:

Villafranca tábla

Villafranca tábla

A főtéren már ott ült Csaba és Tim, a sok megpróbáltatás után megvacsoráztunk és megittunk pár sört. Megismertük Noémit, akit a szomszádos asztalnál találtunk. Valamint elvonult mellettünk a Cizur Menorban megismert két srác: Péter és András, és mindkettő egy-egy lány kezét fogta közben. Ejjha, hogy mik vannak!

Tőlük tudtuk meg, hogy van itt a városban egy iskolaépületben kialakított zarándokszállás, ami ingyenes. Úgyhogy, mikor már kellőképpen kipihentük magunkat, elindultunk a szállásra.

Esti kép - Villafranca

Esti kép - Villafranca. Csaba háta mögött a főtér.

Az eléggé lepukkant épületben mindenhol ugyanúgy kinéző folyosók voltak, és erre-arra kisebb-nagyobb méretű szobák, matraccal. A tájékozódást úgy próbálták lehetővé tenni, hogy blokkokra osztották a szobákat és kinyilazták, hogy erre van a Hotel Ritz, arra meg a Hilton… 😀

Albergue - Villafranca

Albergue - Villafranca, Hotel Ritz 🙂

Hozzászólás...

 

 

 

A következő HTML tag-ek használata engedélyezett: (kattints)

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

*

5 hozzászólás El Camino 23. nap: Molinaseca – Villafranca Del Bierzo

  • Dr.Surányi Jenő

    Neééékem tetszik!

  • chiara

    Hát, több is van… és az a dolog pikantériája, hogy ahol én szereztem a csípéseket, az egy tök kulturált, tiszta szállás volt, és Csaba pl. ugyanott nem járt pórul. Valószínűleg attól is függ, hogy aki előtted ott aludt, az hol szállt meg előzőleg 🙂 Szóval, nagyjából paranoiás lehet csak az ember… Láttam olyan durván összecsípkedett karú zarándokokat is, hogy ahhoz képest szerencsésnek éreztem magam…
    Azt hiszem, annyit lehet tenni, hogy ha valahol poloskákkal találkozik az ember, akkor, ahol lehetősége van rá, ott nagyon alaposan kimos mindent hálózsákkal együtt. Nem tudom, van-e poloskariasztó spray vagy valami…

  • tyű, én csak az információs papírkákat láttam, hogy bogár meg ágy, és alvás, vagyis poloska de nem hittem volna, hogy tényleg voltak… Hál’Istennek én nem találkoztam velük, azt hittem, ez valami kötelező dolog, hogy ki kell írják.

    Lehet, hogy csak egy-egy ilyen szállás van?

  • chiara

    Szia Ági! Isten hozott újra itthon !!! :-)))
    Én is olvastam a te kalandjaidat. Igyekszem a sajátommal is, de jól meglassultam. Írjál ám, ha tudsz valami okosságot az útra kelőknek, az információk részben.
    Ja, a poloskacsípések lassanként, de elmúltak. Láttam olyan zarándokokat, akik sokkal rosszabbul jártak, pl. az egész karjuk végig sűrűn tele volt csípéssel 🙁

  • Ej de jó tovább olvasni a kalandokat! És egész más szemmel látni 🙂 Tovább, tovább! 🙂
    És a poloskacsípések elmúltak aztán?