2009. július 27.
Megint majdnem látok napfelkeltét. Azután tényleg látok sovány kistehenet és furcsa zarándokszobrot. Astorgában kicsit hisztizek a nyilak miatt, de valójában nem azért… Végül egy kis falu kis alberguejében szállunk meg El Ganso-ban.
Ismét egy majdnem-napfelkeltével indul a nap, most a felhők takarják el…
Az első kis faluban találjuk ezt a szobrot meg egy éjjeli buli nyomait: műanyagpoharak a földön és a háttérben látható lakókocsik árulkodnak róla.
Aztán egy padnál leültem reggelizni, ezért elválnak útjaink Csabával, megbeszéljük, hogy Astorgában találkozunk.
Amiből először csak azt láttam, hogy de édes boci, aztán meg, hogy mennyire csontsovány boci, és vajon van-e itt állatvédő liga, vagy olyan csak a Discovery-n látható.
Aztán úgy gondoltam, hogy talán elérkezett az ideje a szandiról cipőre váltásnak, mert már alig fáj az ex-vízhólyagom körüli rész. De tévedtem, cipőben újrakezdte…
Ettől készen voltam, hogy komolyan gondolják-e, hogy 10 métert 100 méter gyaloglással kell abszolválni. Szerencsémre azt csak pár napja tudtam meg, hogy Csaba valahogy átsuttyant a síneknél és kihagyta ezt az edzési lehetőséget.
Itt is voltak még jó meredek utcák, úgyhogy mire a főtérhez értem, kissé nyűgös lettem. Csaba ott várt egy padon, már meg is ebédelt. Én is vettem péksüteményt egy kis boltban a téren, aztán indultunk tovább.
Kb. itt a Gaudí háznál Csaba előveszi a GPS-ét, hogy merre is kellene menni. Én meg forgok körbe, hogy aszongya: nem is a nyilak után megyünk?! (Eddig fel sem tűnt…) És akkor kicsapom a hisztit, hogy nem akarok a k… GPS-ed után menni, én a nyilak után akarok menni! Csaba kicsit meglepetten néz, de azért olyan arccal, mint aki látott már ilyen pordukciót. El is kanyarodok nyilat keresni, és meg is találom egy párhuzamos kis utcában. Azért tartjuk a diplomáciai kapcsolatokat, Csaba értesít sms-ben, hogy megtalálta az útjelző kagylókat én meg őt, hogy a nyilak is megvannak meg egy bolt is, amiben lehet kulacsot kapni, ha érdekli.
Később valahol elárulom neki, hogy nem is annyira a nyilak miatt és persze nem rá voltam mérges, hanem magamra és tulajdonképpen azért, mert még szívesen pihentem volna a főtéren , de ehelyett elindultam vele már megint birka stílusban…
Egyszercsak ilyen félsivatagi lett a hangulat meg a növényzet.
Egy pillanatra szívbajt kaptam, hogy közelebbről meg akar ismerni ez a ló. De visszavonult, mikor látta, hogy húzódozom.
Faluvégi albergue, alig lehet észrevenni a bejáratát.
Itt volt egy augsburgból indult nő, aki már nem emlékszem hányezer hányszáz kilométernél tartott a Camino-ban, meg egy német szakállas hapsi, aki tegnap ünnepelte a 100. napot, amit zarándoklással tölt. Bizony, ilyen is van…
Nagyon jó a blog, most találtam rá, élvezettel olvasom. Én még csak tervezem az utat!
János: örülök, hogy tetszett, nagyon jó készülődést Neked!!!
Ági: köszi! Mondjuk pár kép Csabától van, neki igazán jó felbontású gépe volt, de így neten az én telefonnal készített képeim is jól mutatnak…
Nagyon jó képek 🙂 Szépen is fotózol meg jó a felbontás is.
Nagyon profi élvezetes.KÖSZÖNÖM!! Igen sokat tanultam,erötad.Készülök én is az idén,körülberül ebbe az idöden.
Kakas: köszi 🙂
Nagyon tetszik az útleírás.
Szia varnyu! Köszi a dicséretet! 🙂 és szívesen…
El fogom olvasni ezt a blogot. Nagyon szép lett, gratula! És legalább most olvastam egy-két dolgot a neten Szent Jakabról 🙂
Köszönöm a segtséget!!!