El Camino – úti beszámoló

Gyere a Facebookra is!

Partnerek

Bognár Stúdió - SEO

RSS követés

El Camino 16. nap: Carrión de los Condes - San Nicolas Del Real Camino

2009. július 22.
Ma észrevesszük, hogy lendület üzemmódból kitartás üzemmódba kapcsoltunk. Megyünk a sík terepen, Giordanoval olasz számokat énekelek, majd fúj a szél sokat. Vigasztalásként barátságos albergue-be érünk.

Valahogy nehezen indul a nap. Mikor végre elindulunk, kb. az utca végén megállunk egy bárnál és Giordanoval reggelizünk egy jót. Az út mindjárt úgy kezdődik, hogy 17 km-en keresztül semmi település nem jön. Csaba éhes lesz, miután rábeszélem, hogy a tartalék élelmiszerkészletemből fogadjon el egy-két műzliszeletet, kiderül, hogy azt ottfelejtettem a Santa Clara-ban. De sebaj, mert kicsivel odébb Giordano-ra bukkanunk, nála pedig van elemózsia.

Ezután elsorolom a telefonomban található olasz számokat Giordanonak, aki először igencsak megijed, hogy Lasciatemi cantare szerű dalokról lesz szó, de aztán találunk közös kedvencet és egy ideig Francesco De Gregori számokat énekelgetünk.
Hosszú ez az út az első településig, a végére már mindenből elegem van, De Gregoritól kezdve Giordanoig :-) . Csak elérkezünk Calzadilla de la Cueza-ba, ahol egy kútnál megállapodunk, hogy a következő bárban találkozunk. Csaba meg is talál, viszont Giordano nem kerül elő többé :-( . Talán mert bekukkantva nem látszottak azok az asztalok, ahol ültünk és továbbment? El sem köszöntünk, minden esetre Ciao Giordano!
Találkozom még Cécile-lel, akinek kikészült a lába ez alatt a 17 km alatt, úgyhogy már jelentkezik is be megszállni. Gyógyulást kívánok neki oltári nehezen, mert csak olaszul tudok bármi hasonlót kívánni…

borús is, szeles is, uncsi is

borús is, szeles is, uncsi is (és még pecsétem sincs)

Aztán nem tudom, hogy miért, de megnézem a zarándokútlevelemet és látom ám, hogy a Santa Claraban nem adott a srác pecsétet… Lebiggyed a szám, hogy akkor most biztos nem is kapok majd az út végén Compostellát. Megbeszélem magammal, hogy nem egy oklevélért csinálom, hanem magamnak, de azért bosszant.

(Egyébként az igazság a pecsétekről: Az utolsó 100 km-en kell meglennie minden szállásról a pecsétnek, hogy előtte hány ezer km-t tett meg valaki, hány pecséttel, az nem érdekes!)

Amúgy meg Csabával együtt nyüglődünk, fúj a szél, egyhangú az út. (Fényképet is alig csináltam.) Rájövünk, hogy kb. félúton járunk (az egész Caminot nézve) és  eddig a lendület vitt bennünket, de most elő kell vennünk a kitartásunkat.

Moratinos - El Camino

Hát ez még nem San Nicolas...

Ott vagyunk már? Mikor közeledett ez a település meg voltam róla győződve, hogy ez a mai végcélunk, de csak egy lepukkant kis másik falu volt… Le is rogytam egy padra sajnálni magam egy kicsit.

Ahogy az lenni szokott, ha megy előrefelé az ember, akkor előbb-utóbb odaér, ahová akart. Úgyhogy San Nicolasba is elértünk. Végre egy kis hely, ahol nem lehet eltévedni, és egy helyen (az albergue-ben) van minden. A hospitalero nagyon kedves volt velünk, és elújságolta, hogy a fia Magyarországon fog tanulni. Este eszembe jut, hogy régen valahol a neten olvastam egy felosztást, hogy az Út egyes szakaszai milyen életszakaszoknak felelnek meg és nagyon érdekelni kezdett, hogy ez a fáradságos rész most micsuda. Jó sokáig elkeresgéltem, de meglett. (Viszont most nem linkelem be, mert a böngészőm azt írja, hogy az oldal meglátogatása árthat a számítógépnek.) A Burgostól Leónig tartó szakszhoz ilyeneket ír: felnőttkor, munka/rutinmunka, szabályszerep… Akkor már értem…

San Nicolas del Real Camino - albergue

Nagyon hangulatos szállás, és élőben nem is ilyen homályos :-)

San Nicolas del Real Camino - szoba

Az ágyam.

Hozzászólás...

 

 

 

A következő HTML tag-ek használata engedélyezett: (kattints)

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

9 hozzászólás: El Camino 16. nap: Carrión de los Condes – San Nicolas Del Real Camino

  • Eti

    Linket kérünk :)

  • Krisztina

    köszönöm :) megleltem :)

  • chiara

    Kedves Krisztina!
    Gyere a facebookra, feltettem ott is a kérdést, érkeztek már megfejtések, bár a forrás még nem… :-)

  • Krisztina

    Köszönöm…:( azért

  • chiara

    Szia Krisztina!
    Sajnos most megint nem találom :-) … Azért még nem adtam fel teljesen, de a kedves erre járók is segíthetnének, több google, többet lát.

  • Krisztina

    szia!
    érdekelne,hol lehet ezeket az életszakaszokat jelképező leírásokat olvasni,nem találom sehol :( érdekelne,hogy milyen életszakaszokat jelképez
    válaszodat előre is köszi

  • Viki

    Hola!
    Érdekes, hogy Cecile-nek is ezen a szakaszon ment tönkre a lába.
    Nekem konkrétan eltört a bokám. A doki azt mondta, hogy fáradásos törés, mint az Első Világháborús bakáknak a sok meneteléstől.
    Egyébként nagyon tetszik a blogod. Nemsokkal előtted jártam én is az utat. Templariostól már törött lábbal.

  • chiara

    Klári: nagyon örülök, hogy ilyen sokszor bekukkantasz, és ráadásul még írsz is, te vagy a törzskommentelő… :-D
    Én csak :-) 5-600 képet csináltam, és utólag azon vagyok fennakadva, hogy miért nem fényképeztem sokkal több embert, vacsorákat, szállásokat. Bár a választ is tudom: mert akkor annyira részt vettem a dolgokban, hogy nem jutott eszembe dokumentálni. A német pasira meg én se mondok semmit, mert csak csúnya szavak jutnak eszembe.
    Egyébként ez a megállás dolog nem csak vízhólyaggal működik így. Pihenő után pár percig úgy megy az ember, mintha félbéna lenne. Nehéz újra lendületet venni… sokat nevetgéltünk ezen.

  • Klári

    Szia!
    Mostanában, biztosab észrevetted, minden nap kicsit belekukkantok az írásaidba. Azt még nem is mondtam, hogy jó képeket csináltál. Tudod, hogy kb. mennyit? Én úgy 1500-at, de szinte min dig csak délelőtt, amikor még nem voltam nagyon fáradt. Később már arra sem volt erőm, hogy elővegyem a gépem. Nagyon nem volt elrejtve, de ahány kép, szinte annyi megállás és a megállás a vízhólyagjaim miatt nagyon rossz volt. (De ezt már említettem valahol.)A szállásokat is szívesen fényképeztem, de csak úgy, hogy az ember ne zavarjon másokat. Megismerkedtem egy idős némettel – csúnya becenevet ragasztottunk rá, azért mert ő direkt a fáradt zarándokokat fényképezte. Leült a szálláson és leste ki érkezik és mennyire elcsigázott és lesi-fotókat csinált. Hát biztosan érdekesek voltak a képei, de inkább nem is fűzök hozzá semmit, mert az ő dolga.