2009. július 16.
Megyünk, aztán ülünk, aztán megint ülünk. Azért persze megyünk is. Végül megkarmol egy macska.
Reggel, készülődés. Megyek a nagy polchoz, ahol a bakancsok voltak elszállásolva és látom ám (kb. 2 db van már csak ott, naná), hogy az én cipőm sehol… Tanácstalankodom, döbbengetek, a kapu előtt kérdezem a fiúkat, nem látták-e. Ádám olyan fejet vág, amiből rögtön látszik, hogy ők a ludasok, illetve inkább Csaba. A polc felső csücskében meg is találom. Értem én a tréfát, csak nem szeretem 🙂
Ó, ez nagyon szép napraforgó mező volt. Ilyen látványt lehet nyerni élőben, ha caminozni indul az ember.
Elkanyarodtam hm... mosdót keresni. És őket találtam...
És ilyen régi kapus alberguebe értem... a zöld lapon az volt kiírva, hogy valamiért nincs pecsét, legfeljebb aláírás. És itt is matracok voltak egy nagy teremben, és olyan meghitt hangulat volt.
Így utólag az a látszat, hogy ez is csak egy tájkép. Ott: a rengeteg pillanat egyike, amikor felszabadító és csodálatos élmény végignézni a tájon...
Hát ezt meg ki rakta ide? Jó utat, zarándok!...
Nem láttam még ennyi búzát... Ebben a melegben nem is lelkesítő látvány most ez.
Csaba és Ádám ülnek. 500 méterrel ezelőtt szintén ültünk egy kicsit, csak én ott tovább. De itt is csatlakozom. Kicsit meglassultunk. Vannak ilyen napok...
Kissé roggyantan állok a tábla mellett, fura képet vágva...
Javított verzió, üdén állok a tábla mellett, mosolyogva... 🙂
Felhívnám még a figyelmet a kulacstartómra, amit a hátizsák keresztpántjába fűztem, így nem volt baj, hogy nincs oldalzsebe (mármint a hátizsáknak), illetve a zsák oldalára szerelt csipeszekre és a kiálló piros madzag a mobil szárítókötelem. Elengedhetetlen kellék a napkalap, lehetőség szerint vizezve.
1 óra múlt kicsivel, remek dolog az aszfalt, mert még az is árasztja a meleget, de mi csak megyünk bele a tájba.
Szép kis cica volt, hát még a kék szeme... Csak mikor meglátta a kezemben a sajtot, úgy rácuppant, hogy nagyobbacska karmolás keletkezett a kezemen. Legalább nem hiába hoztam a Betadine-t.
Ha bementél volna abba az alb.-be, amelyik előtt fogod a táblát, akkor a Camíno egyik-ha nem a legcsodálatosabb- hosptaleroival találkoztál volna.Én itt kaptam meg először a szeretetet, gondoskodást kedvességet.Sok helyen csak hivatalosság jellemezte a hos.-ókat.