El Camino – úti beszámoló

Gyere a Facebookra is!

Partnerek

Bognár Stúdió - SEO

RSS követés

El Camino 24. nap: Villafranca Del Bierzo - O Cebreiro

2009. július 30.
Továbbra sem kapkodjuk el a zarándoklást, látunk szamaras zarándokot, viaduktot alulról meg mosógépben virágot. Aztán sokat megyünk felfelé, elámulunk a kilátástól, azután meg attól, hogy betellt a zarándokszállás. A drága luxus meg semmit sem ér…

Reggel először megijedek, mert Csaba eltűnt indulásnál, ebből a kertlabirintusból kerül elő végül.


Aztán a főtérre megyünk reggelizni (croissant és kávé), Noémit is ott találjuk, jó hosszú csevegés lesz belőle, úgyhogy valamikor jó későn indulunk. A város szélén volt egy tábla, amely szerint van egy szuperkemény útvonal meredekekkel, meg egy másikféle. Sokáig aggódom, hogy a másikféle felé megyünk-e, Csaba meg bizton állítja, hogy igen és szerencsére igaza is lesz.
Kifelé Villafranca-ból

Autóút mellett, de biztonságban

Hosszan megyünk autóút mellett, de legalább egy betonkorlát biztonságában...

zarándokszobor

Zarándokszobor

Itt valahol út közben találtunk egy bárt, leültünk sörözni. Csaba elpilledt, úgyhogy el is aludt egy kőpadkán, én meg rájöttem, hogy a telefonom akármilyen csudás, azért repülőjegyet nem lehet keresni vele egy összetettebb oldalon, mert kilép, lefagy megőrülök a lassúságtól… úgyhogy egy idő után óvatosan szóltam Csabának, hogy kedves zarándok-barátom, ideje mennünk. És mentünk.

hűsölő tehén a Caminón

Áhh, de jó ennek a tehénnek, hűsölhet, mi meg csak magunkról csorgatjuk a vizet.

viadukt alulról

Viadukt alulról

csendélet

Csendélet...

Hát itt a mosógépes településnél már készültünk lélekben a ránk váró felfelé kaptatásra, ami egészen O Cebrerio-ig fog tartani…

szép táj a merdek út mellett

Na, most kezdtem el felfelé menni, de jó, hogy legalább szépül a táj...

nehezített terepviszonyok

Na, most még köves is... sokáig

Jönnek a tehenek

Már egész közel járunk, jönnek a tehenek.

Még az a szerencsém, hogy gyerekkoromban voltak falusi nagyszüleim, és az volt az esti főprogram, hogy megnéztük, hogy először hazamennek a disznók, később meg a tehenek, különben beijedtem volna, hogy teljes útszélességben búgatva mennek ilyen nagy állatok. Elfértünk.

tájkép1

Az anyja! Fárasztó ez a felfelé menés, de aztán ilyet látni! Az sok fáradságot megér és szép és jóóó!

Aztán az utolsó faluknál, ahol pedig volt 1-2 eldugott kis albergue, azt a pletykát hallottuk, hogy O Cebrerio-ban már nincs hely a zarándokszálláson, de marketingfogásnak véltük, úgyhogy csak haladtunk tovább.

Nos, a hír igaz volt.

Ráadásul ez az O Cebrerio (vagy El Cebrerio, attól függően, hogy spanyolul vagy gallíciaiul mondjuk), nem egy normál település, hanem csakis kőházak vannak benne, melyek némelyike népművészeti bolt, más épületekben étterem, bár vagy éppen panzió van.  Hallgatóztunk, ahogy más szállásnélküli hátizsákosok érdeklődnek, hogy merre van szállás, illetve mennyibe kerül. Egy panziósnéni szemén jól látszott, ahogy az agyát pörgeti azon, hogy jó sokat mondjon, de még kifizessék. Nem nyert a 45 Euró/2 ágyas szobával. Aztán egy szintén messziről elcsípett útbaigazítás alapján egy gurulós bőröndös néni nyomába eredtünk, szegény szedte a lábát nagyon, pedig nem akartuk leelőzni. Egy bárba értünk, ahol 40 Eurós szobát ajánlottak. Mivel látszott, hogy sok más választásunk nincs, az idő nagyon későre járt, a terep nehéz volt, a legközelebbi albergue meg messzire… nyeltem egyet és megszálltunk ott.

Amellett, hogy drága volt, a legkevésbé egy szép ágyneművel felszerelt, de mosógép nélküli helyre volt szükségünk. Már épp mosáspánik volt, mert az előző napokon vagy ájuldoztam éppen és azért nem mostam, vagy szintén mosási lehetőség nélküli helyen voltunk… Úgyhogy bekéretőztünk az önkormányzati albergue-be a pénzbedobós mosógéphez, aztán ilyen pazarul teregettünk:
ruhaszárítás szekrényen

szoba - O Cebrerio

Haszontalan luxus...

Az egész tumultusnak meg az a magyarázata, hogy sokan innen indulnak, hogy benne legyenek az utolsó 100 km-ben…

Hozzászólás...

 

 

 

A következő HTML tag-ek használata engedélyezett: (kattints)

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

11 hozzászólás: El Camino 24. nap: Villafranca Del Bierzo – O Cebreiro

  • chiara

    erika: :-) Te nem írtál vagy írsz blogot a Caminódról?
    Eddig azt gondoltam, hogy nem megyek újra, de már kezd forgolódni a fejemben, hogy van még pl. északi út is… :-)

  • erika

    Azt a mosógépet én is láttam! Fényképem is van..
    Chiara, milyen furcsa, -vagy egyáltalán nem-, hogy sok helyről ugyanazok a benyomásaink :)
    Mert az út mégiscsak más mindenkinek, főleg azért, mert szerintem a belső út, amit megteszel, fajsúlyosabb. És az ugye szubjektív.
    De talán igaz az, hogy annyira letisztulsz, hogy valójában látod a dolgok lényegét, talán ezért a hasonlóság :D
    De örülök!!

    Mész valamikor újra?

  • Jutka

    József! Honnan indulnál?

  • chiara

    yoen: Szóval szintén zenész (pécsi)? Szerintem is hajrá! :-) Meg persze abban is egyetértek, hogy nem a Camino az egyetlen lehetőség… Még szerencse is, mit kezdene magával a sok ember, akinek a kérdés stb. része megvan, de nem tudja meg, hogy van ilyen Út vagy nem érdekli vagy nincs rá lehetősége ;-) .
    Nem tudom, láttad-e már a mások útjai pont alatt, de Bringi (Kinga), aki éppen most megy, sokat ír ilyen “lelki dolgokról”, szerintem szeretnéd:
    http://mennemkell.blogspot.com/

  • yoen

    Köszönöm, hogy ilyen gyorsan válaszoltál, és a tartalmat is! Mindenesetre, nagyon klassz, hogy valaki (főleg, ha nő) teljesen egyedül indul erre az útra, ehhez nagy bátorság kell, szerintem, legalábbis, amit a kezdetekről írtál, meg a felkészületlenségről és a felkészülésről, az ezt bizonyítja a számomra.
    Még ehhez kapcsolódik, hogy nagyon érdekes volt az a rész, amelyben a születéssel való kapcsolatról írtál.
    És tetszett a szocializálódásról szóló rész is, meg a későbbiekben, amit a közös vagy magányos haladásról írtál, illetve arról, hogy vannak pillanatok (jó esetben huzamosabb ideig is eltartanak), amikor valóban nem számít, honnan jövünk, mit hagytunk otthon és mink van, és ilyenkor vagyunk igazából azok, Akik. Még így elolvasva is nagyon tanulságos egy idegennek, hát még annak, aki átéli!
    A lelki dolgokkal kapcsolatban azt gondolom, mindezeket a megéléseket máshogy is el lehet érni, de éppen az a jó benne, hogy mindenki (aki akarja) a maga számára találja meg és választja ki a módszert, ha fejlődni akar, és természetesen mindenkinek az a leghatásosabb, amit ő maga választ. Visszagondolva az egészre pedig még inkább értelmezni tudjuk külön-külön minden egyes mozzanatát az Útnak, illetve az egészet egységként is, valamint magasabb látószögből, esetleg évek távlatából visszatekintve a hatását az életünkre.

    Hajrá, Pécsiek:)
    üdv, yoen

  • chiara

    yoen: Jó olvasni, hogy így ittragadtál, az indokokról meg még sehol nem írtam… Nyilván nem véletlen, ezt megmagyarázni talán a legnehezebb.
    Szerintem sok ember élménye, aki ott köt ki, és az enyém is, hogy egyszercsak olvasott vagy hallott az Útról és azt érezte, hogy “hű, a mindenségit, ezt pont nekem találták ki, oda akarok menni/oda kell mennem”. De hogy emögött mi minden lehet… Én pl. 2008-ban lelkesedtem fel először és olyan érzés (is) volt mögötte, hogy annyira kibírhatatlan a munkahelyem, hogy innen el kell távolodni, átgondolni… Aztán lett új munkahelyem, ami miatt nem tudtam elindulni(!), mert nem volt annyi szabadságom. És eljött a következő nyár és hirtelen eszembe jutott a Camino. És még mindig volt miért elmennem.
    A saját magyarázatom erről az, hogy van az emberben valamilyen kérdés vagy átgondolandó vagy lezárandó vagy épp újrakezdendő dolog, esetleg kétség, hogy mit tud megtenni, még esetlegebb mindez egyszerre. Lehet, hogy meg sem tudja fogalmazni. Aztán hall/olvas az El Camino-ról és valahogy ugyanilyen megfoghatatlanul azt érzi, hogy ez pont az, ami neki most kell, eltávolodni, mást csinálni, többet csinálni, mint amire képesnek érzi magát, gondolkodni, egyedül lenni, másokkal lenni vagy mittudomén…
    És ha ez a két oldal eléggé egybeesik, akkor készülni kezd és elmegy az El Camino-ra.
    Lehet, hogy azt fogja megtudni közben, hogy miért indult el…

  • yoen

    Nagyon tetszik a leírás meg a fényképek is.
    És főleg a lelki dolgok, bár azt megértem, hogy átélni kell, és mindenkinek más, mégis érdekes olvasni, nagyjából milyen érzéseket élhet át egy zarándok, a fizikai dolgokon és a látványon kívül…
    Csak úgy mondom, hogy “véletlenül” találtam rá az oldaladra, és már két órája olvasom:)
    Igazából azért írtam hsz-t, mert arra lennék kíváncsi, mi az a dolog, ami elsőként megfogalmazódik egy emberben, és hogyan alakul az elszánás, ami miatt összegyűjti a pénzt és rászánja az időt, és elhatározza, hogy végigmegy ezen a zarándoklaton. Örülnék, ha erről is írnál, vagy ha már írtál, csak én lemaradtam, az elérhetőségét annak a bejegyzésnek.
    Minden jót!
    yoen

  • chiara

    Zizuuu! Isten hozott idehaza!!! :-) )))) Már aggódtam, hogy elvesztél, mert eltűntél a blogodból.

  • éjszakai hideg igaz. meleg hálózsákkal kell menni, én is terveztem kint alvást, de a hálózsákom miatt nem jött össze.
    a mosógép 10 pontos:)

  • chiara

    Na jó, de az fejenként “csak” 20 Euro… :-)
    Meg éjszaka a hegyekben baromi hideg van ám, még ha nappal meleg volt is.

  • bkrulez

    Én valszeg inkább egy padon, vagy a várost kissé elhagyva egy füves réten aludtam volna, minthogy kiadjak 40 eurót szállásra:)