2009. július 25.
Ismét nagyváros, de ez már nem olyan ijesztő. Szép nagy katedrális van ott, fényképezkedünk előtte, valamint magyarokat igazítunk útba eltévelyedés közben. És Tara kutya szomorkodik, de kap finom vacsorát.
Nekivágunk a mai napnak, amelyről még nem tudjuk, hogy hol is lesz vége. Nemsokára (kb. 12 km) León következik. A bevezető rész hajaz a burgosi kereskedelmi-ipari részre, de itt épp csak megpillantjuk ezt és máris erdősebb részek felé kanyarít el az út.
A palackozóüzem üzenete
Na, megint olyan ipartelepes, bevezető rész León előtt. De már jön is a kanyar.
Itt a fák környékén ki volt írva egy táblára, hogy biciklisek fontolják meg jól, hogy erre mennek-e tovább, mert az veszélyes lesz, vagy van még a műút. Egy ideig nem értem, hogy miről beszélnek, de aztán hirtelen a Camino bekanyarodott a fenyők közé, ott meg olyan meredek és vízmosásoktól szabdalt lejtő következett, hogy még fényképezni is elfelejtettem, mert arra koncentráltam, hogy ne akadjanak össze a lábaim. Jött egy pár vakmerő (vagy tudatlan 🙂 biciklista is, akkor meg alig tudtam hová fellapulni, hogy ők nyaktörés nélkül haladjanak…
Nyaktörő rész vége. Ahha, az ott León, szép nagy...
Utca Leónban
Csaba fényképezte ezt a gyanús helyet...
Kommunikációs anomáliák következtek: Csaba küldött egy sms-t, hogy a Plaza del Mercado-n van. Oké, gondoltam csak van ebben valami számomra információértékű, így miután megtaláltam és megnéztem kívül-belül a katedrálist odamegyek. Kérdem sms-ben, mégis hol van? A katedrálisnál. Ööö. Sehogy sem tudtam később sem kideríteni, hogy akkor a Piacteres dolgot miért írta. 🙂
leóni katedrális részlet
Tettrekész zarándokok a katedrális előtt 🙂 Vagy miért is van csípőn a keze mindenkinek? Csupa természetes beállás...
Barátkozom az oroszlánnal
Csaba is...
Amúgy sok idő elment a katedrális és egymás keresésével. Meg a városból kifelé még élelmiszerboltba és gyógyszertárba is megyünk (ez utóbbi miattam: fogyóban volt a gyulladásgátló és fájdalomcsillapító kenceficém, amit megelőzésképpen kenegettem akkor már. Illetve valamikor még a teljes lábam hátul csíkban megfájdult és erre is kellett.)
Ezen kívül volt még az, hogy elvesztek a nyilak, ezért valahogy a pályaudvarnál is voltunk, ahol nem akartunk lenni, de megkerestük a mosdót, majd nem lehetett arra kimenni, amerre szerettük volna, majd összetalálkoztunk két magyarral, akik egy vonatról szálltak le (gondolván a Burgos és León közötti sík szakaszon nem épülnek) és totál rossz irányba indultak városnézőbe. Mondtuk nekik, hogy inkább amarra menjenek, és megállapítottuk, hogy volt értelme, hogy mi viszont nem egészen tudjuk, hogy merre menjünk. De éljen a GPS (ilyet is ritkán gondoltam, nyílfanatikusként), nem a rendes úton, de kitaláltunk a városból.
Egy habostorta jellegű ház Leónból kifelé
Kissé eltelt az idő, és délután 3-4 között La Virgen del Camino határában egy benzinkútnál egy nagy üveg sör mellett azon tanakodtunk, hogy akkor most vagy itt megállunk vagy még 15 km egy olyan település, ahol a listáink szerint van szállás vagy kockáztatunk, hogy közben valahol mégis van albergue, ahol nem írják.
Megkerestük a helyi albergue-t, ezt sem túl rég nyithatták, az udvara még földes-rendezetlen volt.
Tara kutya. Egyik szeme kék, másik barna. Itt nagyon szontyoli volt, mert kint kellett maradnia, minden ajtónyitást lesett, hátha a gazdi.
Itt volt régi ismerősünk, a spanyol srác, Tarával, akinek adtunk a vacsinkból, mert különben csak natúr főtt tésztája volt. Az albergeuben nem volt net (helyesbítek: volt 2 db csak gép, csak egyik sem működött), úgyhogy a boltba menést netkávézóval vegyítettük. Itt postáztam Szűz Máriát a kereszten, de nem nagyon volt hatása. Fene se érti ezeket…
Eszembe jutott egy fontos dolog, ami haza e-mailezni szándékozókat érdekelhet: a @ totál máshol van a spanyol billentyűzeten, csak azt már elfelejtettem, hogy hol 😀 De a legtöbb helyen nagy betűkkel ki van ragasztva valahol a monitor környékén, hogy ALT + ez a valami. (Utánajárok ám! ;-))
Update: kerestem nagyon, és arra jutottam, hogy ALT gr (a jobb oldali alt) + 2. Ilyen egyszerű lenne? Én valami bonyisabbra emlékszem…
Én voltam az egyik magyar 🙂