El Camino 9. nap: Nájera - Santo Domingo de la Calzada

2009. július 15.
Templomot nézünk és megyünk, másra nem nagyon emlékszem… Ezután extraszuper szállást találunk Santo Domingo de la Calzada-ban. Hatalmába kerít a fogyasztói társadalom szelleme: vásárolok bicskát, kagylós nyakláncot és nyilacskás kitűzőt.

Lekanyarodtunk egy alternatív útvonalra, hogy Ádám kívánságára megnézzünk egy műemléktemplomot. Közben jött ez a hangulatos kis eligazító tábla.

Egy szép nagy díszes oltár ott a valamilyen tempolmban, amit megnéztünk...

Híres nő síremléke. Ott elolvastam, hogy kié, de egyik szememen be, másikon ki, nem voltam kultúrára hangolva...

A templomkert. Hű, nagyon szép és hívogató volt, csak épp zárt kerítés mögött.

Sejtelmes múzeum-rész. Azon tanakodtam magamban, hogy miért nem zavar senkit, hogy Jézus és Szűz Mária minden képen és szobron teljesen máshogy néz ki...

Táj, meleg, Camino

Ugyanaz, mint az előző + Csaba

Ugyanaz, mint az előző + Ádám. Ilyen ez az együttmenés: megáll az ember fényképezni és belekerülnek a fiúk a képbe... 🙂

Santo Domingo-ba érve, először találunk egy egyházi szállást. A portásfülke-félében ül egy feketeruhás srác és bambul ránk, mi meg bambulunk néhány pillanatig rá, mivel hirtelen nem jövünk rá, hogy ki és melyik nyelven érdeklődjön, hogy van-e hely, mert általában kapcsolni szoktak, hogy a hátizsákosok mit szeretnének egy albergue-ben. Aztán, azt hiszem, Ádám kiböki, hogy hely, van-e? Ja, az nincs.

Megyünk tovább ugyanazon az utcán, következik még egy albergue. Szép, új, tágas, liftes, ámulunk-bámulunk és már nem bánjuk, hogy betelt az előző szállás. Valamilyen alapítvány építette, adomány alapon működik.

Na, ez volt a csili-vili konyha, bal oldalt üdítő- és kávéautomata.

Társalgó homályosan.

Ja és a szobák egy-egy városról voltak elnevezve, amelyek a Camino vonalán fekszenek. A kötelező műsorszámok után (mosás, zuhany) Ádám alszik, Csaba netez, én meg élelmiszer boltot keresek. Azt ugyan nem találok, de veszek egy könnyű, kétfunkciós bicskát (kés – mondjuk nem nagyon vág, és bornyitó, csak mert rajta volt), egy kagylós medálos láncot (azóta is azt hordom), meg egy sárga nyilas kitűzőt az övtáskámra…